Már az első lépés sem egyszerű: olyan hirdetést kell feladni az interneten, amely felkelti a vevők érdeklődését. De milyen a jó hirdetés? Rövid, lényegre törő és kizárólag a száraz tényeket sorolja fel? Vagy olyan lírai körmondatokban festi le a lakás hangulatát, hogy könnybe lábad az olvasó szeme, csak éppen azt nem tudja meg belőle, érdemes-e megnéznie, elfér-e benne?
A „magánszemélynek” abban sincs gyakorlata, hogyan kerülje el a kínos tapasztalatokat. Például:
- kiderülhet a telefonban még nagyon lelkes vevőről, hogy akkor kezdi majd árulni az eladhatatlan lakását, amikor megtalálta azt, amelyet meg szeretne venni, addig azonban foglalózni se tud
- egyébként sincs pénze, hitelt sem kap és nincs ember a földkerekségen, aki kölcsönt adna neki
- el se olvasta a hirdetést, mert ő az a tipikus ingatlanturista, aki szabadidős elfoglaltságként nézeget lakásokat és csak beszélgetni szeretne, hogy ne unatkozzon
- notórius kötözködő, aki a lakás összes hibáját többször is felsorolja, pedig akkor sem ilyet keresne, ha hibátlan lenne
- napokon át ádáz módon alkudozik az árról, és csak a végén derül ki, hogy esze ágában sincs megvenni a lakást, csupán arra volt kíváncsi, mennyiért vehetné meg, ha kellene neki
- a tulajdonos adásvétel megkötésekor olyan szerződést kap a vevő ügyvédjétől aláírásra, amelyben a saját adatain kívül egyetlen sort sem ért, és annál kevésbé érti, minél hosszabban magyarázzák neki…
Ha mindezt nem a saját kárán szeretné megtanulni, legegyszerűbb, ha keres egy olyan közvetítőt, akihez bizalommal fordulhat, és aki a vevő megtalálásától a birtokba adásig mindent megszervez és elintéz Ön helyett.
« VisszaNincs hozzászólás.
A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.
Tájékoztatjuk, hogy hozzászólása csak utólagos jóváhagyás után jelenik meg a weboldalon.